Tükörkép
A kiadó ajánlása
Kerék-Bárczy Szabolcs első könyve újszerű olvasmány. A politikai közéletben megfordult kortársaink között ugyanis kevesen akadnak, akik hozzá hasonlóan őszintén veszik górcső alá saját hátterüket, s így próbálják megérteni az országot és azt, hogy mi, mint közösség miért úgy viszonyulunk egymáshoz, ahogy.
A kötet első fejezete a Magyarország Felfedezése sorozatba illenék: emberi történetei szociografikus mélységgel tárják fel a körülöttünk lévő valóságot. A szerző innen lép vissza az időben. Olvasmányos memoárt ír családjáról és a rá különös hatást gyakorló emberekről, akik közül nem egy közismert és tiszteletet érdemlő lehet sokak számára. Az évfordulók idejét éljük, s ezért még inkább érdekes az első világháború vagy a rendszerváltás és az azt követő kormány időszakának felidézése. Bár a történetek egyediek, mégsem idegenek, hiszen a hazánkról is szólnak.
Egyetérthetünk a könyv tanulságával: nem tudunk jövőt tervezni, ha nem értjük a jelent, s nem ismerhetjük meg a mát, ha nem vagyunk tisztában a múltunkkal. Kerék-Bárczy Szabolcs megeleveníti előttünk a huszadik századot, és segít abban, hogy egy kicsivel jobban eligazodjunk a huszonegyedikben.
Részletek a könyv bevezetőjéből
Túljutottam életem felén, és meg kellett állnom. Így hozta az élet. (…) Korszakhatárhoz érkeztem, s van annyi a hátam mögött, hogy érdekes és tanulságos lehet mindaz, amit láttam, tapasztaltam. (…) Lehetünk ismertebb vagy névtelen emberek, sorsközösségünk ellenére a történeteink egyediek. S mivel ugyanabban a korban élünk, ezért históriáink, mint a mozaikok, egymás mellé rakva alkotják közös létünket. (…)
Találkozásaimról és felismeréseimről szól A magára hagyott ország, hazám tükörképe. (…) A válaszokat csak a múltam felfedezése, újraélése, szellemi és lelki hátterem feltárása, valamint néhány érzés, fogalom, élethelyzet és jelenség elemzése révén kaphatom meg: a magyarázat itt, belül van, ki kell bányászni. Mindezzel foglalkozom a Mérföldkövekben. (…) A könyv végére beillesztettem egy olyan fejezetet, amely már korábban máshol megjelent publicisztikáim és közpolitikai tanulmányaim egy kis részét tartalmazza. (…) A három rész reményeim szerint így válik összetartozó egésszé, az addig homályos arcvonások pedig éles képpé.
Én inkább személyes benyomásokról szólok és kérdéseket vetek fel, mintsem kortörténetet írok, remélve, hogy kíváncsiságot ébreszthetek az olvasókban. Mert a kíváncsiságunk empátiát vált ki bennünk, amely megismeréshez vezet, és csak a megismerésen át juthatunk el az elfogadásig. Az elfogadás pedig a béke, együttműködés, kompromisszumkeresés és konszenzuskészség megspórolhatatlan feltétele, s csak ez adhat erőt a nemzetünknek.